Szabó Sándor: Uram, köszönöm!

Uram,

köszönöm a napfényt, mely ad nekünk meleget.

Köszönöm a testemet tápláló kenyeret.

Köszönöm a vizet, mi oltja a szomjamat,

És még mennyi, mennyi köszönet elmaradt.

Köszönöm a füvet, az esőt, a harmatot,

Köszönöm a virágot, mely ontja az illatot.

Köszönöm a fákat, melyek árnyékot adnak,

Köszönöm az estét, hogy most vége a napnak.

Köszönöm a hangyát, a tücsköt, a bogarat,

A hajnalban ébredő kis dalos madarat.

És még mennyi mindent köszönök Teneked,

Az eget, a földet, a folyót, a hegyeket.

Köszönöm a légzéshez szükséges levegőt,

S hogy boldogabb vagyok, mint bármikor ezelőtt.

Amit a legjobban köszönök, utoljára hagytam,

Köszönöm az életet, amit tőled kaptam.